Nagyon korán keltem ma is, épp új szokások bevezetésén dolgozom, ez az egyik. Érzem a belső motivációt, hogy a blogra elkezdjem feltölteni a régebbi vagy éppen frissebb anyagaimat, és egy rövid reggeli kutyás séta és egy finom reggeli után egy vaníliás kávával a kezemben és szívet melengető érzésekkel ülök le ezt a bejegyzést megírni.
Mirával a bútorvállalkozásuk kapcsán indult el a közös munkám még nagyjából 3 éve. Azóta rengeteg fotózáson vagyunk túl, ötletelésen, beszélgetésen. Mondhatom, hogy nagyon különleges munkakapcsolat alakult ki közöttünk, valahogy olyan kötelék szerű dolog, nem tudnám megmagyarázni.
Erre az tette fel a koronát (de buta érzés, hogy lefagytam egy pillanatra, mikor leírtam ezt a szót), amikor Mira beengedett nemcsak az otthonukba, hanem abba a varázslatosan tündéri kapcsolatba, ami közötte és nagyobbik kislánya között van. Azóta megszületett a második boldogsággombócka is, nyilván vele is ugyanilyen lesz, amit gondolom hamarosan láthattok fotókon is.
