Visszatérés. Ezer éve nem írtam blogot. Valahogy az összes online jelenlétem közül ez áll tőlem a legtávolabb. Nehezen veszem rá magam, nem tudom megmondani, hogy miért. De minap csináltam egy szavazást Instagramon, és meglepően nagy százalékban reagáltátok azt, hogy szívesebben olvastok blogot, mint facebookot. Szóval összeszedem minden erőmet és megpróbálok rendszeresen új bejegyzéseket írni, ha ezzel nektek örömet tudok szerezni.
Szóval Mira. Mira, a csodanő. Írtam már róla insta storyban egy pár szót. Ez a nő egyszerre feleség, édesanya, vállalkozó, üzletvezető. Még leírni is hosszú. És ráadásul pofátlanul fiatal is.
Pár hónappal ezelőtt keresett meg, hogy egy kis Instagram kutatás után talált rám a Veszprém geotag alapján, és első látásra beleszeretett a fotóim hangulatába, és azt érezte, hogy a bátyjával vezetett vállalkozásnak pont rám van szüksége. Leültünk tárgyalni, átbeszéltük a részleteket és a feltételeket, és egy hosszútávú közös munkába kezdtünk bele. A legelső fotózáson is éreztem már, ami azóta csak minden alkalom még jobban megerősödött bennem, hogy ez egy szuperkedvenc szerelem-munka lesz. Olyan szintű harmónia és közös nyelv van közöttünk Mirával az elképzeléseket illetően, hogy vannak pillanatokat, amikor egyikünk elkezdi mondani az ötletét, és félbeszakítja a másikunk, hogy ‘értem, nem is kell befejezni!’
Óriási öröm így dolgozni, hisz emellett, vagy pont emiatt, teljesen magam lehetek ebben a munkában, nagy bizalommal van felém Mira, és szabad kezet ad a megvalósítást illetően, kiélhetem a kreativitásomat… Erről majd írok hosszabban egy másik posztban, mert természetesen a másik véglet is létezik.
Szóval Miráéknak fotózok a vállalkozásukhoz is, ami egy óriási bútorüzlet, és nemrég fotóztam Mirát is, énmárkás portré keretében. Mutatok mindkettőből egy kis ízelítőt.
