Krisztáék esküvője különösen kedves a szívemnek az összes megbízásom közül. Sosem gondoltam magamról, hogy kizárólag esküvő irányába elmennék, de idén tavasszal egy nagyon erős vágy született bennem, hogy azért mennyire szeretnék a szívem mélyén legboldogabb napokat megörökíteni. Úgy gondolom, hogy az ilyen és ehhez hasonló pillanatok miatt örömfoglalkozás a fotózás. Épphogy csak a buksimban megszületett az igény, máris jött pár felkérés idei esküvőkre. Mind között Kriszta és Balu nagy napja volt az első tavasz végén. Nagy örömmel és izgatottsággal indultam a vidéki helyszínre. Egyrészről reméltem, hogy nem fogok eltévedni (nem olyan régóta vezetek egyedül…) :), másrészről pedig elég magasra tettem a mércét magamnak fotó szempontjából. És persze a násznép miatt is volt bennem egy kis izgalom. De ez nagyon hamar eloszlott, mert egy roppant vicces, bolondos csapatot ismertem meg aznap, teljesen átvettem a ritmusukat; mikor sírtak, én is sírtam, mikor nevettek, én is nevettem. Sőt, olyan is volt mikor sírva nevettünk. ?
Éjjel teljesen kimerülten autóztam vissza Pestre, mert másnap reggeltől ismét fotózásom volt, de az autóban végig hangosan énekeltem a feldobottságtól és a mosolyt le se lehetett volna törölni az arcomról. Azt hiszem ebben a szezonban meg fog változni a véleményem az esküvőfotózásról.
Köszi, Kriszta és Balu, hogy veletek lehettem a nagy napotokon!
